1944 április 12, este 18.30

Megint esik... Az ilyen idő mindig lehangol... Nem szeretem. Nem látni a kristálytiszta égboltot... Mivel ilyenkor ritka a bevetés, így ledőltem a priccsemre és levélírásba kezdtem. Már lassan egy hete nem küldtem a kedvesemnek levelet. Tudom, hogy elég lassan ér a hátországba a levél, de úgy vagyok vele, hogy ki tudja mi történik az emberrel, inkább amíg lehet adok magamról életjelet.

Épp a bevezetésnél tartottam, amikor elkalandoztam... Eszembe jutott az az este amikor a kedvesemmel megismerkedtem. Sokat táncoltunk és nagyon jól éreztük.... TRANEK ŐRMESTER, HOZZÁM!

1944. április 8. Keleti-front Krím-félsziget.

Azon a reggelen, még lehetett érezni a tél maradékát, igencsak csípős napfelkeltére ébredtünk. Szokásos reggeli, valami tojásrántottának nevezett takonyszerű ragacs után az eligazító szobába mentem. Na nem mintha bevetésre lettem volna kijelölve, csak a tegnap esti ivászat utolsó emlékei odakötődnek. Igen az ivászaté meg egy nagy mellű szőke nővérkéé. Szóval reggel nem volt meg a sapkám szóval azt kerestem. Mire odaértem a barakkhoz már ott voltak többen is. Mahgar százados már messziről integetett. Na ennek sem lesz jó vége gondoltam. És lőn. - Áhh Yossarian főhadnagy csak nem keresünk valamit? - kérdezte.
- Izé hát, tegnap este itt felejtettem a sapkámat- makogtam.
- Szóval így vigyázunk a kincstári holmira? De tudja mit ha már így benne van a keresésben felszállhat az ügyeletes felderítő helyett.

"Ez a nap a csapatmunka napja volt" állapította meg Yosser szdpk. mikor gépe orrát a lemenő nap felé fordította a leszálláshoz. Na de ne menjünk ennyire előre. Aznap a Pumák nagyon sok küldetést repültek. Pilótáik nagy része a műhorizontot nézte célkeresztnek a fáradságtól így parancsnokaik pihenőre küldték őket.

Hát ez a tegnapi tényleg fantasztikus volt!! Örömömre szolgál bejelenteni, hogy megvan az első vadászgép elleni győzelmem. Pontosabban kettő! Pedig már kezdtem azon gondolkozni, hogy beállok zerstörernek, mert eddig még csak bombázókat illetve földi célpontokat sikerült megsemmisítenem. Yosser ugyan már említette a sikeremet, de nem bírtam ki, hogy ne jelentsem be!!!!

Jaj de isten két VEF-et mentem. :) Elsőben egy ruszki repteret kellett szétszedni. Yosser jól taktikázott, nem vettük figyelembe az útvonalat, a víz felől, délről támadtunk. 7000 méterről zuhantunk, Yosser elhajította a bombát de nem talált. Én épp felhúztam a gépet háromezren de már nagyon rázott a masina. Új körre mentem, észrevettem 3 gépet a hangárok előtt, egyiket telibe találtam az 500 kilóssal de a többi sajna nem robbant fel. Így is blue won, örültem nagyon. :) Tranek bombakioldás közben elveszti a szárnyait de 2 célt is így eltalál.

Amúgy nagyon jó bevetés volt tegnap. Cél: Krasznodar térségben szabad vadászat ill. a légifölény kivívása. G2-es géppel indulunk. Az ellenség a felderítőink jelentése szerint várhatóan Yak7b-vel illetve Airacobrával jönnek majd.

Krimszkajából indulunk, a távolság 71Km. Így 75% üzemanyag elegendőnek tűnik. El is indulunk a javasolt útvonaltól enyhén délre tartunk Tobakkal. Egyszercsak Tobak gépéből látok egy darabot leválni, majd észlelem, hogy ernyője kinyilt... Hát értetlenkedve nézem a társam libegését, de nincs idő bámészkodnom, mert az FZG gépeit minél hamarabb kéne utolérnem. Folyamatosan emelkedek, és rövid időn belül 9-10000 méteren vagyok. Krasznodártól 30km-re délre gyülekezünk a németekkel. Mindenki 9000m fölött van. Meg is találjuk egymást, majd úgy dönt a csapat, hogy még várunk egy kicsit, mert még sok a benya a gépen a harchoz. Én közben már 10800 méteren vagyok. Kb. öt percnyi várakozás után féltankkal nekiindulunk észak-keletnek, hogy keletről (hátuk mögül) csapjunk a várakozó ellenségre. Pár perc és már beérünk Krasznodár fölé, ám sehol nem látunk gépeket... Enyhe süllyedéssel billegünk jobbra-balra, hogy belássuk az alattunk húzódó légteret.

IOW

6AS vs LaGG-3 (43) és IL2. (itt van ni, hogy miért könnyebb túlélni. ;)) Egyedül voltam közülünk, ámbár az AS-be nem volt túl erős félelmem :) Természetesen a szerény ellenfelekre való tekintettel felraktam a 3 centis motor-gépágyút, hadd szóljon;)

El is indul a bevetés. A cél, megvédeni egy kisszámú Stuka-köteléket, és esetleg a ruszki repteret bombázni.

Már dörzsölöm a kezeimet, indítom a motort....brrrrrrmmm,brrrmmm..köhököhö...brummm.köhköh.... hát igen, motorbug...Na mondom nem gond, legalább nem lesz sűrűn overheat (ha van is sokkal lassabban jön elő, és sokkal gyorsabban lehűl a moci). Szóval elindulok. A német társaim elindulnak egy számomra érthetetlen irányba, én meg irány a célpont. Oda is érek, de egy árva lélek nincs ott! Na mondom ez így súlyos, úgyhogy emelkedek tovább 7000-ig a vörös reptér felé. Amikor hallom: hol vagytok vadászok, szétszednek minket! :) Na tépek vissza a célra amikor meglátok négy gépet elég szoros kötelékben. Mondom biztos a stukák. Leállok föléjük kőrözni, amikor látom hogy az egyik stuka leválik, majd elkezd hirtelen felém emelkedni... Na mondom ez az AI is vadásznak készült a repakadémián... de rövidesen kivettem a sziluettjét és ez bizony... egy sötétzöld LaGG!! Na akkor a könnyű prédára, az alacsonyabban repülő kötelékre borítok, majd lendületből vissza a magasba. Ki is néztem az egyik gépet, de az meglehetősen lassú volt...hát nem is volt LaGG, hanem az egyik IL2! Derékszögből lőttem jó másfél gépnyi előretartással és boom...boom...boom, füstfelhő, majd kettészakadt gép!! :) Na akkor már csak 3-man vannak... Húzok fölfelé a defektes motorral, de nem vagyok elég gyors!! Jön utánam a LaGG! Na, akkor irány le, majd a nap felé emelkedni (padlock ugye nincs :)). Nézek hátra és taktikám révén elveszített, vagy azt hitte hazamenekültem! :) Emelkedek tovább, de közben figyelem őket.

Brrr. Mindig is utáltam a januári reggeleket! Utálom a hideget. Hát még itt a muszkáknál milyen hideg van. Mesélik, akik Afrikában harcolnak a tankon sütik meg a reggelit, mert olyan meleg. Bezzeg itt, ha valaki vigyázatlanul puszta kézzel ér a gépekhez odafagy a keze. Hmm. Mi ez? Ah csak Jürgen az a hadműveleti tiszt. Mi? Hogy bevetés van? Ki hitte volna? Mint minden nap...

Tegnap Sanyo Bajtárssal repkedtünk néhányat. 2 IOW-t mentünk és mindkettőről épségben győzelmekkel a tarsolyunkban értünk haza.

Aztán gondoltunk egyet és beléptünk egy VEF missionba. A VEF-rõl annyit, hogy az IOW-hez képest sokkal nehezebbek a küldetések és a legjobb ruszki századok ebben a WAR-ban vesznek részt! Viks-ék ellen kellett menni 5vs8 volt az arány a javukra. Yak7b vs 109F2. Szóval nem szép kilátások. A küldetés elején rajtársaink leálltak fordulózni a yakokkal földközelben és szépen hullottak is egymás után. Egyszer csak azt vettük észre, hogy már csak mi ketten repülünk, a 4 yak ellen. Úgy döntöttünk nem leszünk irgalmasak:)

1943 január.

8 gépes kötelékkel indultunk bevetésre, a feladat egy század Ju88-as védelme. Felszállás után valami gebasz volt a rádiómmal. Amíg azt bütyköltem szem elől vesztettem a többieket. Tök egyedül maradtam a nagy kékségben. Emlékeztem a bombázók útvonalára, hát elindultam arra. Néhány percnyi repülés után, kb 1000 méterrel alattam megláttam 1 falka ruszkit.