1943 január.
8 gépes kötelékkel indultunk bevetésre, a feladat egy század Ju88-as védelme. Felszállás után valami gebasz volt a rádiómmal. Amíg azt bütyköltem szem elől vesztettem a többieket. Tök egyedül maradtam a nagy kékségben. Emlékeztem a bombázók útvonalára, hát elindultam arra. Néhány percnyi repülés után, kb 1000 méterrel alattam megláttam 1 falka ruszkit.
Elnyújtott kötelékben repültek. Na mondom befűtök ezeknek. Mögéjük kerültem majd zuhanásból alájuk lopóztam. Gáz levéve, gép kitrimmelve. Egy sorozat. És már megy is lefelé. Kifordulok. Emelkedő spirál. Meglátom ahogy bombázókra vetik magukat a muszkák. Ráborítok egyre. Hosszú sorozat. Még egy rácsapás, még egy sorozat és már lángol is. 2-0. Egy sorozat hátulról, leborítok irány haza. Rámtapad a disznó, de mögé kerülök, egy sorozat és már füstöl is. De már rajtam a kacsmarekje. Még látom hogy a füstölő gép kényszerleszáll. Na és ekkor jött ami még nem volt a muszka nagyon tudott repülni. Legalább 10 percig kergetőztünk. Kihasználva a felhőket is. egyszer olyan közel húzott el hogy láttam a feliratot az oldalán. 42nd Reaper (fene se tudja elolvasni a ruszki betűket). Aztán felajánlotta döntetlent. Én meg elfogadtam mert elfogyott a benya. :)) Sima landolás. Blue WON!