A percek egyre hosszabbnak tűnnek, és egyre lejjebb keveredünk, ám a magasság még mindig 9000. Akkor megláttam egy világos pöttyöt alattam, és mint a villám úgy zuhantam rá! De káromkodások közepette észleltem, hogy egy 7500-on kóválygó messzer. Na akkor megint fel, közben olyan sűrűn forgatom a fejem, hogy majd leesik a nyakamról. És akkor a döbbenet! 8 óránál két gép meglehetősen gyorsan közelit és élesen fordul mögém! A sziluettjük határozottan Cobrás, így rányomtam a teljes kakaót, és úgy húzott a gép, mint még soha! A Cobrák eszeveszetten lőnek, de örömmel néztem, hogy egyre csak veszítik a sebességüket és közel sem bírják tartani a tempót. Na akkor vissza a gázt és hűtőt kinyitni. Közben látom, hogy a Cobrák észrevették az alacsonyan kóválygó messzert, és már lőnek is rá! Na zuhanok le, és látván, hogy a messzer is ugyanazt csinálja, amit én az előbb, lekapom a gázt és pont a Cobra mögé érek és néhány 20 milissel lekapom a szárnyát! Utána azonnal csinálok egy váltott fordulót, mert ugye az előbb még ketten voltak. De a másik Cobra sehol. Akkor megint spirál föl, de akkor már látom, hogy lejjebb narancs-színű nyomjelzők, majd egy messzer lefelé spirálozik (valószínűleg a pilótát érte a találat...). Látom a másik messzert támadni, majd azt is látom, hogy egy Yak őt támadja, ráadásul a német holtteréből! Full gáz, majd látom, hogy a Yak óvatlanul úgy húzza a loopingot, hogy a tetején teljesen megáll! Na ekkor jöttem én és a hatalmasnak tűnő célt egy kellemes sorozattal megtűztem. A jakab úgy látszik mit sem törődik velem, mert tovább követi a messzert, de igen ügyetlenül, mert sebessége folyamatosan és erősen kopik. A messzer, akit üldöz szintén sorozatosan véti a hibákat, így a Yak lőhelyzetbe tud kerülni! Viszont ekkor már nagyon rajta vagyok és már a sokadik nagykaliber üti a gépét. Na még egy sorozat és akkor elkezdett spirálozni lefelé. Az ernyőjét nem láttam, de tudtam, hogy ebből már csak ugrás lesz (vagy meghalt a pilóta). Másodpercek múlva láttam is a becsapódást! Közben észlelem, hogy a többi messzer sem tétlenkedik, és rövidesen teljesen uraljuk a légteret. Egy két kosza jakab azonban még repül, ám ezek valószínűleg első (és utolsó)bevetésüket teljesítik. Sorozataimra semmit nem reagál az egyik, majd azonnal kiugrik... Ez már a harmadik győzelem! Már alig van lőszerem, így a jakabot "átadom" az egyik FZG-s srácnak, aki az általam is megsorozott gépet könnyedén leszedte.

Ezek után még szemtanúja voltam, amint egy leszálló gépet "kivégeznek" és ezzel gyakorlatilag 100%-os a légifölényünk. Hazavettük az irányt majd konstatáltuk, hogy 3 gépet vesztettünk miközben 8-at lelőttünk. Szép munka volt, kár, hogy Tobak nem tudott velünk lenni.

Talán sikerül hasonlóan jó bevetéseket a többi Pumával is véghezvinni! :)

Üdv:
Mahgar