Meglögybölöm a poharamat és kiiszom belőle a kávé maradék cseppjeit is. Na irány az eligazítás. Hehe jó móka lesz Stukákat kísérünk. Szerencsétlenek. Mindig nagy veszteségeik vannak bármit is csinálunk. A parancs szerint 4 gép fedezi a bombázókat, a másik schwarm pedig tisztára söpri a légteret a célpont felett. Szerencsére a kettesbe osztanak be, utálok a bombázókhoz igazodni. Indulás 10.00 kor. Na addig még van fél óra. Felöltözök, felveszem a Messzer ruhám, a csizmám és kisétálok a gépemhez. Leellenőrzök rajta mindent, nem örülnék, ha valami nem lenne rendben.

Pontban 10 kor eldördül a jelző rakéta felszállás. Ráadom a gázt és érzem hogy erőre kap alattam a masina. Na akkor hajrá csapjunk közéjük. emelkedem a rajjal 6000 méterig. Kb. 10 perc és a cél fölé érünk. Na akkor elkezdődött a hadd-el-hadd! A többiek a megjelenő Kobrákra vetik magukat. Én még várok. És meg is látok egyet elcsellengeni a többitől. Leborítok rá és jól megsorozom. Három négy rácsapás után, menekülőre fogja. Közben csodálkozom hogy nem sápítoznak a stukák. És csak úgy zeng a győzelem jelentésektől a rádió. Közben a ruszki fél második iszkol haza felé, na neked annyi barátom, 700-al száguldok felé! Egy rövid sorozatot küldök felé, majd helyesbítek és egy hosszú adag megy felé. A kobra lángra kap majd a föld felé indul. Szerencsétlen pilótának esélye sincs kiugrani. Felveszem a gépet és hazafelé indulok, mára elég volt. Na Ugra fölött is vagyok, fékszárny, futó kint, gáz le. Kilebegtetés. Lent vagyok. A szerelők rohannak a géphez, hogy feltöltsék, bármelyik pillanatban újra menni kell. Belépek a barakkomba, a haubét az ágyra dobom és Hans a lakótársam már tölti is a kávét...