Fülledt csönd telepedett a szobára miután MMaister őrnagy elhagyta a helyiséget. A dögletes szagú levegő nem mozdult, mindössze egy kósza légy lavírozott keresztül a szobán. De még ő sem volt kívánatos. Valaki egy bakancsot dobott felé... Hát igen 1944. nyarán nyomorúságos volt a helyzetünk. Ez igencsak meglátszott a Retek század körletén. Amúgy sem tartottam valami nagy fegyelmet földön, de ez azért ez lehet, hogy tényleg túlzás volt. Ámbár ez akkoriban már teljesen hidegen hagyott. Nem érdekelt ez az egész háború. Csöndes apátiába süllyedtem. Nap mint nap feltettem magamnak a kérdéseket: Van értelme? Van kiért harcolni? Nem kaptam válaszokat. Már nem érdekelt. Csak túlélni, csak néhány nappal meghosszabbítani az életet ez járt a fejemben. Mint mindenki máséban... De ők talán még ma sem merik bevallani. Már aki túlélte...

Smolensk '44. Feladat reptér támadása minél nagyobb, kár okozása. 4db Stukát kísér 8 fóka, az ellen 4 La-5, 4 P-39.

Tobakkal és Doroval sikerült elkövetnünk ezt a missziót, tegnap. Szép nagy kerülővel megkerültük a ruszkikat, hagytuk veszni a stukákat és mintegy 20 perc repülés után felderítetlenül értük el a célt. Doroval rávetettük magunkat a reptérre, Tobak fedezett magasról. Itt jött az első meglepetés, A sűrű párában alig találtuk meg a repteret és kiderül, hogy egyetlen egy repülőgép sincs amit szét tudnánk lőni...

1944, május 13, Sevastopol északi reptér

Hát újra itt vagyok! Rettegjetek muszkák! Végetek van!!! Ilyen és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejemben, hiszen egy majd egy hétig hadifogságban voltam... Egy balszerencsés bevetésen egy La-5-ös előtte a motoromat és kénytelen voltam ellenséges terület fölött katapultálni. Eddig sohasem volt ilyen, így igen meglepődtem amikor a földre pont egy "fogadóbizottság" kellős közepébe érkeztem. Néhány füstös képű muszka vett körül, felhúzott gépkarabélyokkal... Esélyem sem volt, durván lökdösve, élénk davajozás közepette egy kisebb településre vittek, ahol bezártak egy pajtaszerű épületbe. Enni és inni nem adtak egy napig, de legalább volt időm átgondolni a helyzetemet. Ha vallatnak sem mondok el semmit(gondoltam konokul!!), egyrészt nem vagyok áruló, másrészt azt a kis területet, amit még felügyelünk, azt nem nehéz felderíteni...

Najó leírom ezt a remek kis történetet, igaz van aki hallotta már de nagyon tanulságos. Hát akkor ajánlom ezt mindannyiótoknak. :)

VEF2 Stuka misszió, menjünk jó lesz az kell a változatosság. Már indul is a misszió! Leszaladok egy sörért a konyhába ( Stella :D ), és itt kezd a dolog megcsúszni. Mire visszaérek már tölt a misszió. Tanácskozunk mi legyen stuka vagy G6Late? 3 stuka van ez elsőbe bepattan a host + egy társa lövésznek mindketten JG53-asok. A másodikba én ugrok a harmadikba Tranek. Stuka tanácskozunk mi lesz a terv, merre lopakodunk milyen, bomba, mennyi benzin, mennyi a bomba robbanás késleltetése. Benga 75%, 5mp delay, jó kis cápafogas skin.

1944, május 2. Krím félsziget

Szeretem a májust. Már érzi az ember a csontjaiban a nyár melegét, de még nincs az a tikkasztó meleg és a természet is ilyenkor a leggyönyörűbb. A füves kifutónk is zöldell, annak ellenére, hogy igen gyakran van mostanában bevetésünk, hiszen a ruszkik áttörték a frontvonalat és újabb területek kerültek a fennhatóságuk alá. Sajnos én nem nagyon tudtam részt venni a harcokban, ugyanis egy hete csak lábadozok... Most ért egy szerelmi bánat is, így ezek a dolgok egy kicsit beárnyékozták az amúgy gyönyörű napot. A régi ütött-kopott fókám helyett most kaptam egy újat, teljesen új festéssel. Kicsit feltűnő ugyan(fehér-zöld csíkozás a motorburkolaton), de én nem félek. Sokan használnak hasonlót az 5/1-es századnál, ott láttam ilyet, de ott volt piros-fehér csíkos is. Már alig vártam, hogy kipróbálhassam!!!
Nem is kellett sokat várnom, riasztást kaptunk, hogy egy negyven kilométerre lévő hidat le kell bombáznunk, de gyorsan. Gondolom az oroszok előrenyomulását így akarja a vezérkar lelassítani. Ilyen bevetésen még nem vettem részt, de mivel nem volt Pumás a reptéren, így azt gondoltam, hogy a többiek menjenek amerre akarnak, én földközelben odalopakodok, lebombázom a hidat(már ha sikerül eltalálnom) és iszkiri haza. Csak érjek oda épségben!!!

1944. április 25, Krim félsziget

Már nagyon vártam hogy ismét levegőbe emelkedhessek miután 2 hét felhőtlen szabadság után visszatértem a frontra. De volt bennem egy jó adag szorongás is, mivel helyzetünk egyre nehezebb, az orosz gépek és pilóták egyre jobbak, nekünk pedig sokszor nagyon lehasznált masinák jutnak. A Kirovskoe bázison HWick hadnagy rögtön ki is jelölt bevetésre Chewy, Smile és Hupival együtt a Dongó századból, valamint egy német pilóta.

Drága szüleim!

Remélem felétek minden rendben van és az egész család jól van!

Sok fárasztó nap után végre lehetőségem van néhány sort írni innen a Krím-félsziget szívéből. Az elmúlt hetekben szinte állandó készültségben volt az egész század és nem ritka az olyan nap, mikor 2-3 bevetést is végrehajtunk. Sajnos néhány nagyszerű és vitéz bajtársunkat kénytelenek vagyunk nélkülözni... Viszont a kassai akadémia igen tehetséges, végzős növendékei nemsokára csatlakoznak a front egységeihez.

Egy pesti utcán sétálva, az amúgy kellemes '44 nyári nap nyugalmát csak egy szemtelen kölök üvöltözése zavarta.
-Tessék, tessék! A "Magyar szárnyak" legutóbbi számából!- kiabálta, és úgy lóbálta a lapot, mintha ettől jobban vennék.
-Itt van ni fiam, 20 fillér - mondtam, holott tudom, drágább az újság. Ez volt az utolsó 20 fillérem, ami még a kocsmai evés-ivás után maradt. Persze a fiú érezte, hogy itt nincs ellenkezés, reklamálás. Még így is örül, hogy egyáltalán veszik a lapot. Leülök egy padra majd nyugodtan lapozgatok.

Egyre elkeserítőbb a helyzet. A német vezetés selejt G6-osokat küld a keleti frontra és a pilóták mindegyike öngyilkos vállalkozásnak tartja a nehéz és túlmelegedésre hajlamos G-6-osokat repülni. Ráadásul a szovjet légierő legújabb masinái ellen. LaGG-5-ösök és egyéb szovjet csúcsmadarakról szólnak a hírek, amelyek minden szempontból jobbak a mi selejt G-6-osunknál... Azonban megakad a szemem egy bekezdésen: "Magyar hős a front egén". A cikk bemutatta, hogy a magyar virtus képes a technikai hátrányt, a számbeli fölényt is leküzdeni!

Íme a cikk:

1944, április 17. Valahol a Krím-félszigeten....

Reggel eltávon voltam, elvégre egy szép nap van ma, jól esett sétálni egyet. A kisvárosba, aminek a nevét nem írhatom le, egy kis ügyeskedés miatt voltam, sikerült pár apróságot "szereznem" a Drótkefének, amiből hiányt szenvedtünk. Visszaértem a tábori reptérre, amikor az ügyeletes rádiós tiszt szaladt ki elém!! Arcán izgatottság látszódott... Kíváncsian néztem mire kibökte, hogy csak rám vártak, ugyanis jelenleg nincs más aki felszálljon, ugyanis Yosser főhadnagy éppen bevetésen, a többiek eltávon, illetve a gyengélkedőkben vannak.

Jelentés a 1944. április 14. 15:00-i bevetésről:

Bevetési parancs érkezett, mely szerint nem Focke-Wulf vadászbombázókat kell elkísérni a célpontjukig. A cél a szovjet előrenyomulás szempontjából fontos híd lerombolása. A bevetésen Hwick főtörzsőrmesterrel vettem részt. Felszállás után folyamatos emelkedéssel a vadászbombázók előtt haladva értünk a célkörzetbe. Ellenséges gépeknek nyomát sem láttuk, körülöttünk a német vadászok, alattunk pedig a vadászbombázók.