Smolensk '44. Feladat reptér támadása minél nagyobb, kár okozása. 4db Stukát kísér 8 fóka, az ellen 4 La-5, 4 P-39.
Tobakkal és Doroval sikerült elkövetnünk ezt a missziót, tegnap. Szép nagy kerülővel megkerültük a ruszkikat, hagytuk veszni a stukákat és mintegy 20 perc repülés után felderítetlenül értük el a célt. Doroval rávetettük magunkat a reptérre, Tobak fedezett magasról. Itt jött az első meglepetés, A sűrű párában alig találtuk meg a repteret és kiderül, hogy egyetlen egy repülőgép sincs amit szét tudnánk lőni...
Nembaj akkor adjunk a légvédelemnek, a 3 légvédelmi ágyú 20 másodpercig bírta. 1-et Doro 2-őt és csaptam ki. Tobak is alászállt prédát keresve de a préda is fentről jött egy P-39 képében. Esélytelenül vergődtünk a lelassult fókákban, s bár Tobak és én is eltaláltuk a Cobrát, egyesével szedett le minket. Először Doro esett áldozatul, aztán én próbáltam Tobak mögül levakarni a Cobrát sikertelenül, majd mikor mögém kezdett fordulni, földig nyomtam a fókát teljes gázzal nyugat felé indultam hogy legalább a saját vonalakat elérjem. Csavartam dobáltam a gépet mint egy őrölt de 5 kilométerrel arrébb mar egy La-5 is rajtam volt. A következő pillanatban egy békésen pöfögő gőzmozdony felett száguldottam el pár méterre. Végső elkeseredésemben arra jutottam hirtelen felindulásból, hogy ha már itt a lehetőség viszek magammal pár muszkát a sírba, élesen visszafordultam a vonatra. Az oroszok ez alatt szüntelen lőttek, kopogott is a gépem szárnya mindkét oldalon. Nem sikerült jól a ráfordulás srégen oldalba kaptam el a vonatot, betapostam hát az oldalkormányt és tűz minden fegyverből. Még egy rácsapás kell! Újabb forduló, most a La-5 volt mögöttem, céloz... és ekkor vettem észre milyen jól sikerült az előző rácsapás, mind a 9 vagon a sin mellet kidőlve füstölt, már csak a mozdony ép, húzom a célkört a mozdonyra, tűz kifogyott a húszas, pattog a töltésen a kiskaliber. A két forduló kicsit szétzilálta üldözőimet csak egy pillantás és megint nyugatnak száguldok, de a motor már köhögni kezd. Csak még egy kicsit, csak 1 km-t még. Nyomjelzők, és megint, sebesség 200 most már felváltva csapkodnak rám. Magasság nulla, ugrani nem lehet marad a kényszerleszállás. Fékszárny ki, kerék ki, jó lenne megállni a domboldal előtt. Nyomjelzők, pattognak a golyók a szárnyon, áthúz felettem a La-5 rárántom a gép orrát megszórom, de ezzel minden sebességem elveszett. Reccsenés kitörik a futó, átpördül a gép, kiugrom. Elértem a saját vonalakat...
Sajnos két társamnak nem sikerült. 11 földi célpontot megsemmisítettem, 8 percig soroztam a ruszkik totálkáros lett a verda, BLUE WON. :D