Mi a fene... Gondoltam magamban, de csak azt mondtam: Igenis, uram!
Rohantam ahogy tudtam, és követtem Yosser főhadnagy urat... Azt mondta menet közben, hogy bevetés lesz, fel kell szállnunk, közeledik egy felderítőgép vadászfedezettel. Erősen bólogattam, próbáltam értelmes fejet vágni! Nem tudom mennyire sikerült, de a fejemre húztam a haubét, amikor észrevettem, hogy új rádió van beépítve! Na, mindegy! Bepattantam a gépbe és nem túl boldogan, de izgatottan helyezkedtem el. Motor be, féklapok ki, gáz! A messzerem felzúgott és megrándulva elindult.

Felemelkedtem és követtem a vezérgépet. Egészen 6000 méterig emelkedtünk. Az esőfelhők alattunk szürkéllettek, de fent már szép idő volt. Hirtelen meghallottam egy Cobra hangját! Ijedten néztem szét, hiszen ha már hallom a hangját, akkor itt van a közelben. Forgattam a fejem és megpillantottam egy felénk tartó Cobrát! Emelkedve fordultunk rá és a főhadnagy úr rácsapott. Az ellenséges gép pilótája túl forrónak találta a helyzetet és zuhanásba vitte a gépet.

Továbbra is figyeltük és amikor megfelelő helyzetbe kerültünk, akkor a főhadnagy úr rácsapott. A gép kifordult és a főhadnagy úrra támadt. Én fentről támadtam rá, de elég nagy távolságból és a Cobra elég nagy sebességelőnnyel rendelkezett. Csak lassan tudtam felzárkózni, de ekkor már a muszka is lőtte a társamat. Eléggé izgultam, hiszen elég szégyen lett volna, ha a szemem láttára lövik le a parancsnokomat!
Inkább már messziről tüzet nyitottam, hogy megzavarjam a támadását. Volt vér pucájába mert nem tért ki. Sajnos eltalálta a főhadnagy urat, de én is őt. Vékony üzemanyagcsík folyt ki az orosz gépből, de nem tágított!

A főhadnagy úr úgy találta, hogy a gépe nem fog hazáig kitartani, így a mezőre szállt le. Én fentről figyeltem, hogy a ruszki ne zavarja a leszállását. Azt gondoltam, hogy ennyi bajtársiasság van benne, de tévedtem! Rátámadt a már álló messzerre! Megtámadtam, de ilyen alacsonyan, fordulózásban a messzer nem olyan jó, mint a Cobra. Yosser főhadnagy úr gépe kigyulladt! Mi lesz most??? Hirtelen kiszállt belőlem az erő, de megembereltem magam!

Mocskos hiéna! Az agyamat vér borította el és többször is szemből támadtam a rohadékot. Sajnos egyre jobban sikerült előnyére fordítania a dühömet és végén már azt vettem észre, hogy mögöttem van vörös!

Kapkodtam a fejem jobbra-balra, hogy merre térjek ki, amikor egy szerencsétlen sorozat, kicsit oldalról, hátulról eltalált!

Leírhatatlan fájdalom áradt szét a testemben és elvesztettem az eszméletemet...

A Pumaszálláson tértem magamhoz... Az első ember akit megpillantottam az a főhadnagy úr volt! Hála az istennek! Mégiscsak a kísérőnk a szerencse! Örömmel hajtottam fejem a párnámra és gyógyító álomba merültem...