Távolról tompa morajlás hallatszott. A fiú elővett egy meggörbült cigarettát. Egy darabig forgatta, aztán a szájába vette és meggyújtotta. Érdekes máskor nem kívánja a dohányt, de most mégis... Valahogy kitölti azt az ürességet a gyomrában. Pedig nem is ideges... Megint az a dörgés a távolból. Lehet, hogy esni fog? Csendben az ég felé fordította az arcát és beleszimatolt a levegőbe. Nem, nincs esőszag. Pedig így júniusban mindig van illata. Azok a finom, meleg záporok. Szinte maga előtt látta, érezte a bőrén.

Ahh, gyerünk sétálni egyet - gondolta. Hirtelen mozdult, a cigaretta parazsa lehullott a földre. Káromkodva taposta el. Ez volt az egyetlen a hang az éjszakában meg az a távoli tompa dörgés. Mi lehet az? A katona elsétált egy sátor mellett, ahogy kibukkant meglátta ŐKET. Gyönyörű masinák. Tucatszám álltak egymás mellett. Háromágú légcsavarjaikon megcsillant a holdfény. Odasétált és megsimogatta az egyiket. Igen, ezeken élvezet lesz felszállni és harcolni. Legalább 50 Emilt látott. A többi a sötétségbe veszett.

- Hát igen egy teljes Gruppe gépei, na és persze egy maroknyi magyar gép. Otthon azt mondják, nem lesz háború, vagy ha lesz is mi kimaradunk belőle. Hehe, akkor mit keresünk itt? Sebaj legalább megint megmutathatjuk mit ér a magyar - gondolta az ifjú.

Elnézett a távolba, már piroslott az ég alja. Hát úgy látszik, nem ma lesz a támadás. Pedig már nagyon úgy tűnt. Elég rossz ez a várakozás, egyre idegesebbek az emberek. Még szerencse, hogy én nem. Bár a gyomrom rendetlenkedik, meg ez a cigaretta mit keres a kezemben. Már megint az a tompa morajlás.
Mi lehet? Na mindegy. Elmegyek aludni. Kár virrasztani.

Egy kicsit ácsorgott még, aztán elindult a sátra felé. Egy pillanatra megállt a parancsnoki sátor előtt. Csendben fülelt. De semmi nesz. Minden nyugodt. Jól van irány aludni. Elmosolyodott...
A parancsnoki sátorban felberregett egy telefon...

30 perc múlva minden más volt. A főhadnagy egy Messzerben ült. És éppen első bevetésére indult. Valahová Oroszország fölé.

1941. június 22. Lengyelország