Csendes napra ébredtünk, ma nem jöttek a varrógépek éjjel, nem ugattak a légvédelmi ágyúk, jól aludtam. Egész 11 óráig csak 30 perces készültség volt, furcsállottuk hisz a legközelebbi orosz kézen lévő reptér csak 3-4 percnyi repülésre van, de azt még valószínűleg nem használják, mert csak tegnapelőtt foglalták el. Szóval csendes nap volt, még a szokásos reggeli alacsonytámadás is elmaradt a készültségi gép-pár igencsak főtt a saját levében, lévén már majd 2 órája ültek a gépben s a nap vidáman sütötte ütött kopott gépeiket.

Jómagam dongós bajtársammal Safi zászlóssal ultiztam egy öreg tölgyfa tövében. Árnyékot kerestünk alatta bár mint minden fa ez is szinte lombozat nélkül állt az 500 kilós bombák letépték a leveleit. Szóval ultiztunk és 1 óra hosszú vesztes sorozat után, végre épp nyerő szériában voltam, mikor recsegni kezd a hangosbemondó, bevetés! Affrancba. Alacsonytámadás! Affrancba! Cél a Berlin északi szélén lévő frissen elfoglalt reptér, orosz áttelepülés megzavarása, minél nagyobb kár okozása. AFFRANCBA! Mindig a légvédelmet telepítik át először, ha mást nem azt találunk, bár ez hiányzik a legkevésbé.

Felpattanunk és futva indulunk a starthely felé ahol a szerelőim már indítják a fóka motorját, hasa alatt az 500 kilós bomba... még ez is! Szikrákat szór a szemem fel tudnék robbanni, ezek tényleg ki akarnak nyíratni minket a háború utolsó napján. Bepattanok a fókába, a motor már jár, a szerelő a hevederek meghúzása közben fülembe ordítja, hogy csak félig van a tank nincs több benzin, az enyémbe csak ennyi jutott. Jól meghúzza a hevedert, leugrik és int, hogy szabad a pálya.

Arcom paprikavörös az idegtől mikor bedöföm a gázt, mögöttem a többiek még csak taxiznak a beton fele. Már guruláskor rányomom a metanolt, és közben rádiózom Mahgar századosnak, hogy én nem emelkedem nincs benzinem elég, egyenest megyek a cél fele igyekszem meglepni őket. Válasz nincs el vannak foglalva a kigurulással. A sebességmérő 210-et mutat felhúzom a gépet kicsit balra fordulok irány a cél! Nézem a térképet 10-11km lehet a távolság kevesebb mint 3 perc.

Szélsebesen húzok a cél fele a füvet súrolva távolság 3 kilométer, jelentem helyzetem, és közben hallom, hogy Mahgar folyamatosan irányítja a többieket, emelkednek nyugati irányba. Felhúzom a gépet 150 méterre, majd finoman lenyomom az orrát hogy lássam a célt, távolság 2 km, a rádióban épp Gabesz forgalmaz, jelenti hogy felszállt és emelkedik. Forgatom a fejem a kabinban sehol egy ellenséges gép, csak egy fókát látok a 7 órámon 1-2 km-re mögöttem, Ez biztos Safi, ő a gurulóról startolt el és valószínűleg neki sem jutott elég benzin mert ugyanazt az őrültséget csinálja mint én.

Egy pillantás a műszerekre, sebesség 560, a metanol még mindig sziszeg, motorhőmérséklet lassan a pirosba ér. Előrenézek itt a reptér, futnak a tüzérek a frissen felállított légvédelmi ágyúkhoz, ennyit a meglepetésről. Áthúzok a reptér fölött, nincs gép, még nem települtek át, csak a légvédelem érkezett meg, és minden csőből énrám lő, affancba! Egy koppanás hátul egy a jobb szárnyon, ellőtték a csűrőm és az oldalkormányt, affrancba!

Mögöttem már a nyomjelzők előttem magasan La5-ösök, tudtam én, hogy lesz ez még rosszabb is. Bedöntök, hasra húzom a botot, lapos gyors forduló célba veszek egy légvédelmi ágyút gyerünk vissza a pokolba. 500 m a cél mikor eszembe jut a bomba, hát azzal nem lehet ám leszállni, gyorsan oldom, visszanézek a revire előttem az ágyú. Tűz minden fegyverből, robbanások, ez megvan, mellette még 2 áll de azokat már hagyom, nem kísértem tovább a sorsot, gyerünk haza.

Nagy robbanás mögöttem a lökéshullám megdobja a gépem. Hátrafordulok, hoppá az 500kilós levitte a másik 2 légvédelmet, okos bomba ez! :D Földhöz nyomom a gépet irány haza, a motor túlmelegszik, kikapcsolom metanolt. Jelentem a rádióba a győzelmeket, erre jön a válasz, hogy irány észak emelkedni 2000-re, és hogy már 1500-on vannak... Mivan? Rossz a rádióm? Még ez is! Affrancba!

Nyomjelzők. Mögöttem 2 La-5ös, próbálnak utolérni. Forgolódok jobbra, balra egyre közelednek, de ez nem lesz elég nem érnek utol. Jobbra nézek nagy villanás a reptéren, odaért Safi is, repülnek az égbe a lövedékek eltalálta őket ő is!

Megint nyomjelzők ezúttal találnak is, de már itt a reptér lő a saját légvédelem, ezt már nem vállalják az oroszok kifordulnak. Gyorsan leteszem a sérült fókát, majd jelentem Popeye őrnagynak: - Cél megsemmisítve, repült idő 8perc 20 másodperc, marad benzinem a következő bevetésre is!
Nagy ivászat lesz a klubban este, ha elmesélem a "sturmbomb" taktikát a srácoknak!

...ha megérjük...