Az első rácsapásból két teherautót szitává lövök, közben észreveszem a propaganda rádió antennáját és a közeli adót. A következő rácsapásnál nyomom a lőbillentyűket, kattog a nehézgépágyú. Éppen hogy átrepülök a cél felett, mar fel is robban. Blue won. Szép látvány. :) Jelentem a vezérnek, cél megsemmisítve. Rutinszerűen hátranézek, mögöttem zöld nyomjelzők tudatosítják bennem, hogy valaki célba vett. Próbálok emelkedni, motor olajhűtőt súrolja néhány lövedék. A jó DB motor halvány fekete füstöt húzva dolgozik, a műszerekre pillantva konstatálom, egyelőre minden rendben. Hazafelé véve az irányt bemutatom és sikeresen gyakorlom az "alacsonyan de nagyon cikázva" műsorszámot, drunken pilot előadásban (powered by Steffl bier). Ezt kb. 10 percig folyamatosan művelem, néha a légcsavar a füvet aprítja de azért még megyek.

Nem követem el a hibát, hogy elkezdek emelkedni, nem nagyon nézek hatra. Alapból azt feltételezem, üldözőm meg mindig mögöttem. Az úton szórványos légvédelmi tüzet kapok, de egyik sem talál. Közel a reptérhez mar hátranézek, a biztonság kedvéért néhány kikerülő manővert végzek, üres a légtér. A motor mar nagyon köhög, leszállási engedélyt kerek. Fékszárny leszálló állasba, futó kint, rögzítve. A jó láda egyszer elpattan de simán megállok. Elgurulok az állóhelyekig, leállítom a motort. Pár perccel később megérkezik a kötelek többi gépe is. Fáradtan sorolnak irányba, erejükből már nem futja győzelmi billegtetésre. A bevetés mérlege: az elfogásunkra küldött 8 LaGG és Jak vadászból csak egyetlen tudott leszállni a repterén, a többi áldozatul esett a pontosan lövő köteléktársaimnak. Én 3 földi célt küzdöttem le, egyetlenként a csapatban.

Jelentés vége.