A startrakéta már repült is én meg szaladtam az első messzerbe, amit láttam! Motorindítás, dekli bezárva, és már nyomtam is neki a lóerőt. Ahogy emelkedtem, el sem hittem, hogy még avatás előtt bevetésre indulok. De csodák csodájára évfolyamtársam, Maister is jön mögöttem! Na most ketten elintézzük őket! A rádión jelentik, hogy egy horda Il2-est kell megsemmisíteni. Vadászvédelem várható. Tudtuk, hogy az Emil az Ileknél is, és a kisérővadászoknál is sokkalta jobb. Gyorsabb, jobban emelkedik és a tűzereje sem éppen kicsi. Rövid repülés után már el is értük a bevetési légteret. Kb. 6000 méteren voltunk, amikor megjelent a 3 Il2-es kötelék. Összesen 9 gépet számoltunk. Azonnal támadtunk, mert védővadászt nem vettünk észre. Én talán 4 gépet is megsoroztam egy rácsapásból, de nem lassultam le. Inkább felhúztam és ismét támadtam. Ezúttal egy leszakadó Il-re csaptam és enyhén oldalra lépve telibe kaptam a farokrész előtti vékony törzset. Azonnal leszakadt, és így már csak bukdácsolt a csatagép a felszín felé, megállíthatatlanul. Maister is hasonlóan sikeres, de ő már a harmadik gépet szedi le!

De nem sokáig tart a felhőtlen szórakozás, mert egyszercsak zöld nyomjelzők ezrei jelennek meg a légtérben. Itt vannak a Raták! -ordítom. Ahogy rányomtam a gázt éreztem, ahogy az ezernél több lóerő fellövi a gépemet a magasba. A Raták már csak apró szúnyogoknak hatottak odalenn, de legalább négyen, talán öten is voltak. Maister is itt volt. Együtt csapkodtunk a kis tömzsi, zöld gépekre. Egyszer csak azt látom, hogy az egyik emelkedik felém de nem tudja rám húzni a gépet. Én viszont majdnem szemből jól megeresztem a kicsikét! Látom, ahogy pamacsok is villanások kísérik a sorozatomat. Nagyon bekapta! Röviddel később már láttam is a robbanást. Mégegy megvan! A többi Rata teljesen megbolydult erre. Mint amikor egy hangyát eltaposnak a hangyaboly mellett. De szegény Raták, nincs sokkal több esélyük, mint egy hangyának a hatalmas csizma ellen. Azonban a tűzerőnk megcsappant: kifogyott az összes 20mm-es. Már csak szurkálni tudtuk őket, nem sok eredménnyel. Nem sokkal később, mi is és persze ők is megunták az egyoldalú harcot és hazaindultunk. A leszállás simán ment, pedig tudtam, hogy a gép szeret rádlizni.

Aztán hirtelen átfutott az agyamon, hogy én engedély nélkül repültem! Ráadásul bizonyára egyik előjárom gépével. Egyszercsak azt hallom - Mahgar Karpaszományos, ide! Erre úgy betojtam, hogy becsuktam a szemem. Karpaszományos, azt mondtam ide gyere!! Félig kezdtem nyitni a szemem amikor kivágtam magam és azt mondtam: Alázatosan jelentem, egy sturmovikkot és egy ratát lelőttem! Erre óriási hahotát hallok és felpattantam a fűből... Hát ott volt a fél évfolyam, és persze az oktató tisztünk. Miközben dörzsöltem a szemeimet hallom a kiképzőtisztemet:
-A sorakozóról való kimaradás miatt két kör a sróffal.
Most már leesett a tantusz. Első bevetésem messzeren csak álom volt. Amíg elmentem a sróf kulcsáért mégegyszer átgondoltam a Maisterrel alkalmazott taktikát. Hejj, de jól csináltuk! A sróffal megtett két kört a reptér körül is a bevetés újraátélésével töltöttem.

Talán a jövőt álmodtam meg? Talán. Mindenesetre akkor úgy éreztem, hogy messzerrel a fenekem alatt senki sem győzhet le. Remélhetőleg az összes évfolyamtársamat sem!