Kedves Szüleim!
Mint ahogy halhattátok ma reggel elég durván értem földet, de hála égnek semmi bajom. Délután újabb bevetésre jelentkeztem, nem hagyhattam hogy a társaim nélkülem induljanak bevetésre. Sajnos a kedvenc gépem felrobbant, de egyik betegeskedő társam gépével újra a levegőbe emelkedhettem. Szerencsére épségben visszaért Yosser és BlackVoid is, kissé viseletesen de egészben voltak annyira, hogy a frissen átrepült gyári új gépekbe ülhettek. Már épp a gépekbe kötöttük magunkat amikor az eltávról érkezett Menyus valahogy verbuvált magának egy feltöltött gépet, ő is velünk fog repülni.
Elstartolunk, Menyus és Void a kísérendő bombázókkal marad, mi Yossival előremegyünk. Pár perces repülés után megpillantunk egy célt, közelebb érve kiderül hogy Void az (hogy kerülhetett elénk?). Időközben megpillantjuk alacsonyan az ellenséget, Yosser támad, én utána. Túl nagy a sebességünk, felhúzunk. A második rácsapásnál sajnos átesik a gépem, de egy fordulat után megfogom. Yosser továbbra is üldözi a Jakot, mivel nem szorul segítségre inkább a bombázók felé tartok mert ott mar áll a bál. A légtér vastartalma elég nagy, szerencsére a lövészeink jól céloznak (különben nem fizetek nekik a kantinban több sört). Gép nem esik le, de 1-2 vadászunkat sajnos elkapják. Hallom rádión Yosser segítségkérését, sajnos nem látom sehol, lelövik. Egy gépet üldözök amely a saját reptere felé porol, szorosan követem de meg nagy a távolság, nincs értelme pazarolni a lőszert. Egy másik messzer bevág elem, nyilván nem vett észre. Menyus az, én látom tehát inkább lemaradok és vigyázok rá. A ruszki a reptere felett próbál előnyös helyzetbe jutni, mivel Menyusnak a légvédelemre is figyelni kell, sikerül is neki. Hallom Menyus hangját, nagy túlterhelésű fordulóban van, mögötte az előbb meg üldözött városcsillagos. Rácsapok, ő ragad Menyusra, nem tágít talán észre sem vett. Egy váltott fordulóban időben megnyomom a nehézgépágyú gombját, jobb szárny, törzs, pilótafülke, bal szárny, robbannak a lövedékeim. Tőlem jobbra látom hogy a gép darabokra esik, kigyullad. Pilótája nem tud ugrani, alacsonyan vagyunk. Menyus gépének motorja mar nem nagyon bírja, hazafele vesszük az irányt, én folyamatosan emelkedem nagy gazzal. Újra a társam hangját hallom, újabb üldözője akadt. Szerencsére meglátom őket alacsonyan a Jak szinte a messzer hátsó vezérsíkjait darálja, annyira hajmeresztően közel van. Társam túlélése lebeg előttem, levett gázzal próbálok jobb helyzetbe kerülni. Sikerül, a ruszki már húzza az üzemanyagcsíkot, pillanatokra leválik Menyusról de mar eltökélte hogy magával viszi a túlvilágra. Újabb sorozatot kap, üzemanyagpára csap ki a gépből majd hirtelen egyenesbe áll a gép és látom, hogy már ugrik is a pilóta. A gépe elkezd emelkedni, de már nem ellenfél, a társamra kell inkább vigyázni. Sajnos a messzer motorja nem bírta, Menyus darabokra törte magát, a végtelen hómezőkön nem láttam a becsapódást, de remélem semmi baja. Hazafelé veszem az irányt, sima hárompontos leszállást csinálok, kigurulok, leállítom a motort. Remegő kézzel nyitom a kabintetőt, a szerelőim gratulálnak.
Látjátok kedves szüleim, az élet nem könnyű a fronton. Sajnos Sztálingrád már nincs elérhető távolságban, az utolsó pillanatban tudtuk a még üzemképes gépeinkkel elhagyni a maradék 2 repterünket. Visszaszorítottak minket ,de nem kevesebb lelkesedéssel harcolunk tovább.
Szerető fiatok: Sanyo