Fenn is vagyunk elég hamar, majd spirálban emelkedünk a védendő légtértől pár km-re keletre, ugyanis csak onnan jöhetnek a muszkák. Menyus zárt kötelékben jön mögöttem, és hozzánk csapódik egy másik messzer is. Így emelkedünk 6000-ig, amikor egyszer csak gépeket pillantok meg! Enyhén alattunk vannak 11 óránál de piszok gyorsak. Azonnal rányomjuk a full gázt és rövidesen megállapítom, hogy Yakok. Szorosan repülnek egymás mögött, látszik, hogy összeszokott géppár. Azonnal fordulok a hátsóra, aki élesen próbál kifordulni előlem. Közben a másik ugyanolyan ívben már kezd mögém kerülni. Teljesen beszűkítek, majd mikor a célkereszt mögé eltűnik az előttem forduló yak, akkor lövök. A célom leborít, ebből gondolom, hogy eltaláltam. De amint erre ráeszmélek már kopognak a gépemen a kísérő jókívánságai. Azonnal levágok egy olyan függőleges váltott fordulót, hogy a totál szürkület határát súrolom. Ebből a manőverből kijövet látom, hogy az előbb eltalált yak pilótája már ejtőernyőn lóg. Nem úgy a kisérője, ő most már nincs rajtam, hanem éppen Menyus bajtársamat üldözi. Vészteljesítményt rányomom, és épp merőlegesen közelítem a gépet, mikor nyomjelzők majd Menyus gépe meredeken zuhanni kezd. Sajnos eltalálta egy robbanó lövedék és hősi halál lett a vége. Vérszemet kaptam és olyan sebességgel nyomtam a fűrészt, hogy nem bírtam első rácsapásnál célozni. Magasságunk már 1500 méter alatti és egyre jobban süllyed a légiharc. A yakon kívül csak egy füstölő messzert látok, majd konstatálom, hogy belőlem is folyik az olaj (később jöttem rá, hogy az üzemanyag is). Úgy látszik a másik messzer is kiszúrta magának a yakot, de nem zavar, mert nem ülünk be mögé, hanem egymás után zuhantunk rá és elég rendesen sorozgatjuk. Majd egyik rácsapásnál úgy elkaptam a szárnya végét, hogy az le is szakadt! Kiugrani már nem tudott, mert úgy 100-200 méteren voltunk. A pilóta pedig nem volt más, mint az keleti front legeredményesebb pilótája: =FB=Viks. Örömömben azt sem tudom hirtelen merre van Kalach, azonban megpillantok egy hazakocogó IL2-est alacsonyan, magányosan!

De az üzemanyag lámpa világít, és már legfeljebb egy-két percre lehet még benzinem. Legalábbis én úgy gondoltam, de pár másodperc múlva leállt a motor! Alig van vagy 200m magasságom, de szerencsére találok egy jó kis leszállómezőt, majd 140-130 körüli sebességgel futóra szálltam a megkeményedett, csúszós hóra.

Ha nem is lehettem teljesen boldog (Menyust lelőtték), azért mégis jókedvűen gyalogoltam vissza Kalach repülőterére majd néhányat kortyoltam a hazulról frontra csempészett barackból. :)