Finn kollégáink vezetik a rajt, azonban rossz irányba indulnak, úgyhogy otthagyjuk őket, és fordulunk északra, amerre az útvonal vissz minket, meg mellesleg a ruszkik reptere felé. Emelkedünk szorgalmasan 270-280-nal. Mindig 20-30 fokos eltéréssel a pontos iránytól, hogy picit oldalt lássuk meg majdan az "indiánokat". Hat-hét perc múlva már 4500 környékén mászunk. Jó lenne legalább egy 1000 méteres magassági fölény a ruszkikkal szemben, amivel már lehet az "üsd és fuss" taktikát használni. Szemem majd kiesik úgy pásztázom a légteret. Közben nyugtázzuk, hogy egy harmadik gép is csatlakozik hozzánk, aminek némiképp örülünk. Már ötezer méter fölött járunk, mikor 2 óránál gépeket látok! Kb. 2-3 Km távolságban lehetnek. Először kettő bukkan fel, majd szép sorjában mind a nyolc gépet meglátom viszonylag szorosan 3 órában és velünk egy magasságban. Ők lesznek a Yakok! Shadow-nak megy az utasítás, hogy tovább emelkedünk tartva az irányt. Hátha nem vettek minket észre. Egy pillanatra úgy tűnt néhány gép közülük felénk fordult de szépen lassan elhúztak mellettünk. Ennek örömére kezdünk rájuk fordulni további emelkedés mellett. Szépen lassan a hátukba keveredtünk azonban a finnek (vagy valamelyik német) megbolygatta a hangyabolyt. Mire odaértünk már hatalmas csetepaté, fehér nyomjelzők mindenhol... Elhatározom, hogy az egyik támadó yak-ot próbálom elkapni, ezzel is segítek az egyik fókán. Magassági fölényünk nem túl nagy, de vállaljuk a rizikót. a kiszemelt gép sűrűn tüzel így messziről helyezkedem rá. Majd mikor majdnem rajta vagyok egyszer csak csattanások a gépemen!! Reflexszerűen leborítok, miközben csűröm-csavarom a fókát. Shadow-t is megtámadják, amit ordítása jelez a rádión. Én próbálom azt is kideríteni, hogy mégis hányan vannak mögöttem. Mikor a harmadik yak-ot megláttam 6 órámnál (Pumás szakzsargonnal "a seggemben":)) az első felhő felé vettem az irányt... Nem egy dicsőség, de jobb nincs! Észre is veszik a szándékomat és ketten a felhő fölött "várnak rám". Közben lázasan déli irányba kéne haladni. Ha hazakullogok valahogy, akkor a légvédelem majd lekoptatja üldözőimet. Dobáltam a gépet rendesen, (elszakadni tőlük nem tudtam) és próbáltam a felhőket minél inkább igénybe venni. Nyomom a gépet ezerrel, szükségteljesítmény is rajta van de így sem tágítanak a yakok.

Talán az első bevetésemen voltam úgy beszarva, mint ott. Feltűnt ugyan a repterünk, de igen messzinek tűnt az út odáig... Nem sok esélyt adtam magamnak. A yakok szorgalmasan lőnek, de igen fürge orsózásom miatt lövéseik ritkán koppannak nálam. Shadow jelzi, hogy őt csak egy gép üldözi, de azért ő is inkább hazafelé veszi az irányt. Már 500 méterig süllyedtem, mikor az első légvédelmi pamacs megjelent! A yakok rögtön le is váltak rólam. Örömmel konstatáltam, hogy nem ragaszkodnak hozzám a végsőkig! Figyelem a yakokat, közben hűtöm a mocimat. Fél perc múlva nyomjelzők a távolban: yak lő fókát! Nem tudtam Shadow gépéről van-e szó de elindultam segíteni, végülis a reptérre csak visszaérek, ha gáz van. Egyik yak elég könnyen bevágódik elém és - ma már másodszor - mikor már lőnék hirtelen csattanások, majd hosszú sorozat a gépemen! A szárnyamat érték a találatok! Na megelégeltem a mókát és megint hazavettem az irányt. Shadow-al többször megpróbáltunk egymáshoz közelíteni, de mindig a "másik" fókát néztük társunknak. A reptér fölé érve azonban látom, hogy lőnek valakit, és úgy tűnik ez biztos a Shadow! Az ő gépét is telelyuggatták, így megpróbáltam sietni, nehogy a szemem előtt lőjék le. Némi fordulózás után már lőttem is, de a yak nem tágított Shadow-ról! Géppuskával lövöm csak, amíg "tuti" helyzetbe nem kerülök. Erre nem is kell sokat várni. Shadow - életveszélyesen! - felhúzza a gépet majd ugyanígy üldözője. Vagy Shadow hal meg, vagy a yak. Várni nem lehet: célzok majd minden fegyverből TŰZ! A yak szárnya szakad, a gép apró darabokban. Sedó bajtárs megmenekült! :)

Először nézek mögém néhány perc óta, de szerencsére sehol senki. Ezután szépen leszálltunk és szinte remegő kézzel nyitottuk a kabint...

Hát mit mondjak nem volt piskóta! :)