Egy rövid interjú Günther Rall-al:


Első éles harci bevetését 1940 májusában repülte Franciaország felett. 1940. május 18-án aratta első légi győzelmét egy Curtiss Hawk felett. A franciaországi csata után egységét Calais mellé helyezték és elkezdődött az Anglia csata. A nagy veszteségek miatt július 25-én kinevezték a 8./JG52 századparancsnokává, majd augusztus 1-jén főhadnaggyá léptették elő. Érdekes módon a JG52 - a háború legeredményesebb vadászegysége - elég szerényen teljesített az Anglia és Franciaország feletti harcokban. Rall sem ért el győzelmet. Októberben egységét visszavonták Németországba kiképzésre és feltöltésre.

1940 decemberében egységével együtt Romániába helyezték olajipari létesítmények védelmére. 1941 tavaszán részt vett a balkáni és görög hadjáratban, majd májusban Kréta megszállásakor szállítógépeket biztosított.

A krétai kitérő után azonnal visszatértek Romániába, mert - miután Németország megtámadta a Szovjetuniót - orosz bombázók támadták az olajfinomítókat. 5 nap alatt Rall és egysége kb. 50 bombázót lőtt le. Ezután a keleti front déli szektora felett repült nagyszámú bevetést. Légi győzelmeinek száma gyorsan nőtt. November végére már 36 légi győzelme volt. Ő is - akárcsak Marseille - mestere volt a tüzelés közbeni előretartás alkalmazásának.

November 28-án miután lelőtt egy orosz vadászt, figyelmét elvonta a szürkületben lángolva zuhanó gép látványa és egy I-16 Rata lelőtte. Kényszerleszállás közben nekiment egy falnak és elvesztette az eszméletét. Egy német tank személyzete mentette ki összetört gépéből. Súlyos hát- és gerincsérüléseket szenvedett és hosszú időre kórházba került. Egy ideig úgy tűnt, hogy soha többé nem repülhet, de nem adta fel és végül egy kis szerencsével sikerült visszahelyeztetnie magát a JG52-be.

1942 augusztusában tért tért vissza, 9 hónapnyi kórházi kezelés után. Nem vesztegette az időt, gyorsan behozta a lemaradását. Alig 3 hónap alatt elérte a 100. légi győzelmét. 1942. szeptember 4-én megkapta a Vaskereszt Lovagkeresztjét, majd október 26-án a tölgyfalombokat. 1943 áprilisában kinevezték századossá, majd július 6-án a III./JG52 osztályparancsnoka lett. Augusztus 29-én 555. bevetésén elérte 200. légi győzelmét. Ezért szeptember 12-én megkapta a kardokat a Lovagkeresztjéhez.

1943 októbere volt Rall legsikeresebb hónapja, több mint 40 orosz repülőgépet lőtt le és egy hónappal később ő lett a második pilóta a világon aki elérte a 250 légi győzelmet (hat héttel Walter Nowotny után). Rall 1943 folyamán 151 gépet lőtt le.
1944. április 19-én kinevezték a II./JG11 osztályparancsnokává. Ez az egység a német honi légvédelemben (Reichsverteidigung) vett részt, legfőbb ellenfele az amerikai 8. Légi Hadsereg. Sok más keleti frontról áthelyezett bajtársához hasonlóan ő sem tudott kimagasló eredményeket felmutatni a nyugati fronton. 1944. május 1-jén őrnaggyá nevezték ki.

1944. május 12-én miközben egységét vezette P-47 Thunderboltokkal keveredtek harcba az 56. Fighter Groupból. Több társával egyetemben Rallt is lelőtték és Frankfurt felett ki kellett ugrania gépéből. Újra súlyos sérülést szenvedett, mert elvesztett bal hüvelykujját. A seb elfertőződött, ezért novemberig nem vett részt bevetéseken.

1945 márciusában kinevezték a JG300 ezredparancsnokává. Ezt az egységet vezette a háború végéig. A háború alatt 8-szor lőtték le, háromszor sebesült meg súlyosabban. Összesen 621 bevetést repült és ezalatt 275 légi győzelmet ért el (272-t keleten, 3-at nyugaton). Ezzel ő a Luftwaffe és a világ harmadik legeredményesebb vadászpilótája.

A háború végén amerikai hadifogságba esett, majd Angliába vitték ahol több ász pilótával együtt tartották fogva. Szabadon engedése után visszatért Németországba feleségéhez (akit még gerincsérülése alatt ismert meg a kórházban) és megpróbált normális életet élni. Egy jó ideig nem talált rendes munkát, majd a Siemensnél kezdett el dolgozni. Volt parancsnokai segítségével 1956-ban visszatért az légierő kötelékébe. A Bundesluftwaffében visszakapta háborús őrnagyi rangját és Amerikába küldték kiképzésre. Az arizonai Luke-ban kapott átképzést F-84 és F-86 típusokra. 1958-ban a vadászbombázók felügyelője lett. A hatvanas évek elején a Starfighter munkacsoport vezetője lett majd a JaboG 42 ezredparancsnoka. Később a Luftwaffe I. hadosztályának lett a parancsnoka. Kinevezték altábornaggyá. 1971. április 1. és 1974. március 31. között ő volt a Luftwaffe felügyelője. 1974. április 1. és 1975. október 13. között a NATO katonai attaséja. Ebben az évben visszavonult az aktív szolgálattól. 2004-ben megírta visszaemlékezéseit "Mein Flugbuch" (Az én repülős könyvem) címen.

2009. október 4-én halt meg, két nappal szívinfarktusa után.
Kitüntetései:

• 1939 ősze - I. és II. osztályú Vaskereszt
• 1941. december 15. - Német aranykereszt
• 1942. szeptember 4. - A Vaskereszt Lovagkeresztje
• 1942. október 26. - Tölgyfalombok a Lovagkereszthez - 134.-ként
• 1943. szeptember 12. - Kardok a tölgyfalombokkal ékesített Lovagkereszthez - 34.-ként

Felhasznált irodalom:

• Top Gun 1997/6
• Mike Spick - A Luftwaffe Ászai
• www.elknet.pl
• www.luftwaffe.cz
• Osprey - Aviation Elite Units No. 015 - John Weal - Jagdgeschwader 52 - The Experten