vasárnap, 08 május 2005 23:00

2005. május 6-8. - I. Puma Air Rally

Írta:
Az írás az I. Puma Rally 2005. május 6 és 8. közötti eseményeit írja le. Sajnos 2007. szeptember 19-én elhunyt Hegedűs "Gege" Ernő a rally főszervezője, egykori MiG-29 pilóta, a jelenkori Puma század volt parancsnoka. Az Ő emlékének szeretném ajánlani az élménybeszámolót.

Első nap:

Az előzetes programnak megfelelően a budaörsi repülőtéren a megnyitó előtt futott össze a Virtuális Pumák lelkes csapata. Rendezői minőségünkben neki is láttunk a teendőknek, összeállítottuk a VIP csomagokat (útvonaltérkép, "A Pumák története" c. könyv, póló). Egyelőre más dolgunk nem lévén, a regisztráció körül tébláboltunk, végigsétáltunk a hangáron és megcsodáltuk az összes gépet. Csapatunk hamarosan kiegészült 59th_Putyinnal, akivel végig jól kijöttünk. Közben folyamatosan érkeztek a résztvevők gépeiken, megérkeztek a veteránok, elkezdődött a hivatalos program. Hegedűs "Gege" Ernő nyitóbeszédét a katonazenekar zárta, majd a briefing után a pilóták életre keltették gépeiket.

Nagy mázlink volt, számunkra akadt három hely a Li-2-esen. Mi négyen voltunk, nagylelkűen átadtam a többieknek a lehetőséget, majd legközelebb. Nagyban fényképezgetem a Kármán Tódorról elnevezett veterán gépet, amikor csörög a telefonom. Sherrif hívott a gépről, a fotós sehol, még egy percem van odarohanni és helyet foglalni. Fújt a szél kegyetlenül, ahogy elkezdtem futni, elrepült a sapkám. Ez még semmi, természetesen a telefont tartó kezemmel próbáltam elkapni, aminek az lett az eredménye, hogy Mr. Nokia méterekre repült és nagyot csattant a betonon. Gyorsan összeszedtem a dolgaimat, majd futás a géphez. Mire odaértem, Fedő nyitotta az ajtót és tette elém a lépcsőt. Amint letettem a fenekem, már indították is a motorokat. Rövid gurulás után fel a kék égbe, irány Pécs-Pogány repülőtere! Gyönyörű hangja volt a Li-2-esnek, és én nagyon boldog voltam, hogy rajta lehetek! A többi gép közvetlenül mögöttünk szállt fel, majd hamarosan kötelékbe rendeződtek. Jöttek jobbról és balról is, sikerült néhány nagyon jó fényképet készítenem. Kb. 30 perc múlva már a végcél kifutópályájára fordult gépünk, egy nagy sebességű áthúzás, forduló, kilebegtetés, egy kis döccenés és már lent is voltunk.

A földi csapatok nem voltak ilyen gyorsak, őket a 6-os út akadályozta leginkább. Szép országunk csak a levegőböl oly kicsi. Vegeta vezetésével a többiek a városba mentek, egy előadótermet kellett kissé átrendezni. Amíg odavoltak az urak átviteltechnikát gyakorolni, nekem nem volt más dolgom mint beszélgetni. Fedőt kérdezgettem a gépéről, megtudtam tőle, hogy több mint 30000 munkaórába került a Li-2 repülőképessé tétele, ami nem ment volna egy véletlen nélkül. Fedőt felhívták a Malévtól, hogy találtak egy csomó iratot, hátha érdekli. A papírok a teljes Li-2 nagyjavítási dokumentációját tartalmazták.

A Li-2 tankolás után hazaindult. Megérkeztek a katonai buszok, irány a város. A veteránok és a Puma Rally tiszteletére a város polgármestere beszédet mondott, majd a légierő katonazenekarának elődását hallgathattuk meg. Állófogadás, svédasztal. Miután a rendezvény véget ért, a marcona MiG-29 pilótákkal vállvetve eredeti állapotába hoztuk az előadótermet. Irány a szálláshely, Harkány. Én nagyon el voltam fáradva, zuhany után szunya. A többiek még körülnéztek egy kicsit a városban. ;) Mr. Nokia üzemképes maradt, Sheriff barátom (megbízott századparancsnok) nem hagyott aludni, felcsörgetett, szeretett volna bejönni a házba. A hideg kövön nem lett volna könnyű pihennie, beengedtem.

Második nap:

Ébresztő: 7:30-ra volt tervezve, de nem sikerült tartani. A többek nem bírták nézni, hogy mi még alszunk, hát felzörgettek. Semmi gáz, egy kávé után irány a reptér, dolgunk van. A Malév által biztosított reggeli majd a briefing után beindult a hivatalos program. Más dolgunk nem lévén, felderítettük a repteret, végignéztük a Mi-2 mentőhelikopter indítását és felszállását, kitoltuk a hangárból repülőprogramban résztvevő An-2-est. A gépek kigurultak és kis várakozás után felszálltak. Ismét akadt pár óra szabadidőnk a gépek visszaérkezéséig, bementünk Pécs szép városába, Putyin megajándékozta magát egy digitális kamerával (ami később igen jól jött :). Megebédeltünk, Vegeta (a levegő réme) ránktelefonált, hogy lassan időszerű lenne megjelenni az állomáshelyünkön, meló! A repülőtérre érkező embereket kellett terelgetni, jegyet szedni, a kordonra figyelni, ilyesmik. A repülőnap első résztvevője érkezett meg rövid időn belül, az MH. Mi-8-as helikopterének képében, a fedélzetén ejtőernyősökkel. Kora délután szálingóztak vissza a Puma Rally résztvevő gépei, az ejtőernyősök ugrásokat hajtottak végre a helikopterből és egy An-2-esből, a Kecskemétről érkezett L-39 Albatros műrepült, végül de nem utolsósorban Veres Zoli "futott" be piros festésű Extra 300 típusú repülőgépével.

A látogatók számára a légiharcot egy Zlin-142 és egy Morane mutatta be, a Zlin pilótája Németh Zoli, másodpilótája és operatőre pedig Menyus volt. (a mázlista). A két gép képességeit kihasználva látványos manővereket hajtottak végre pilótáik. Miután ismét a földön voltak, a kukacbombázó An-2 repülése következett, alacsonyrepüléssel, vízpermetezéssel, szűk fordulókkal. Precíz és látványos repülés volt, kellett hozzá a főpilóta. Egy nagyobb teljesítményű gép következett, az Extra 300. Veres Zoli a már szokásosnak mondható magas színvonalú műrepülését mutatta be, közben lelkesen nyomkodta a gépre szerelt dudát. :D Leszállása után amíg Zoli dedikált, a gépet őriztük a szeretetteljes, de mindent megfogni akaró nézöktől. A repülőprogram ezzel véget ért. Az Extrát eltoltuk a tankolóhelyig és vissza, rövid búcsú, majd Veres Zoli hazaindult.

A nézők távozása utáni program szerint a hangárparty következett, bográcsozással, sörözéssel. Az est zárásaként a veteránok közül Szentiványi János (Sminyu), egykori Puma pilóta szép beszédet mondott. Későre járt, takarodó.

Harmadik nap:

Számunkra nem akadt több tennivaló, a reptéren gyülekeztünk, reggeli, majd repülés előtti eligazítás, hiszen a Puma Rally gépeire még repülés vár (Grosspeterdorf - Wiener Neustadt - Eferding/Raffelding). Kis csapatunk érzékeny búcsút vett mindenkitől, de főleg a veteránoktól, Gegétől, és a Puma-század pilótáitól.

Köszönjük ezt az élményt, Mindenkinek.

VO101_Sanyo

Képgaléria

További infók:
Tovább a kategóriában: « Új jövevény Mahgar és Sanyo repül »