Először Mátyásföldre helyezték, legjobb barátjával Cserny Miklóssal (Lapos) együtt, az 5/I. Vadászrepülő pótosztályhoz. Csak CR 42-vel repülhettek valamennyit, Messzerről egyenlőre nem is álmodhattak, mert azt csak az repülhette, akinek volt már legalább 20 órája Héján, őket Héjára még ki sem képezték, nemhogy 20 órájuk lett volna. Csak akkor kaptak Héja kiképzést, amikor 1944 áprilisában Kolozsvárra helyezték őket futár-repülőnek és az ottani vadászszázad parancsnoka (Pottyondy László) jóindulatból segített ebben. Júniusban végre sikerült áthelyeztetniük magukat Messzer tanfolyamra (ugyancsak Pottyondy segítségével) Pápára.

Július 27-én jelentkeztek a Pumaszálláson, Veszprémben. Lapos a 101/1. Zongorához került, míg Tobak Cica a 101/3. Drótkeféhez. Első bevetését augusztus 7-én repülte. Balszerencsés bevetés volt, Molnár Laci ekkor halt hősi repülőhalált. Az amerikai szezont megúszta sebesülés nélkül, légi győzelmet nem aratott. A szovjetek ellen már több szerencséje volt 4 légi győzelmet aratott. Kétszer sebesült meg, először december 22-én egy Jak lövedékeitől a kezén és a lábán, alig tudott eljutni Veszprémbe. Hosszas kórházi kezelés után 1945. február végén került vissza a Pumákhoz. Március 10-től újra repülhetett bevetést. Egészen április 16-ig, amikor gépét egy Mustang szétlőtte, a gép kigyulladt és Cicának ugrania kellett, arca csúnyán megégett. Ez volt a 72. egyben utolsó bevetése. Május elején tért vissza újra a Pumákhoz, miután megszöktették a kórházból. Május 4-én a 101-esek felgyújtották megmaradt gépeiket és 5-én megadták magukat az amerikaiaknak.

1945. szeptember-október folyamán tért haza. Természetesen őt sem várták tárt karokkal, nem kellett válogatnia az állásajánlatok közül. 1949-ben behívják az új légierőhöz, Kecskeméten, majd Szolnokon oktatta a Néphadsereg pilótanövendékeit. 1951-ben letartóztatták, és az egykori Puma pilóták koncepciós perében 10 év börtönre ítélik, melyből 6 évet le is tölt. 1956. nyarán szabadul, részleges rehabilitálása után új szakmát kénytelen tanulni, villanyszerelő lesz. Az egykori katonatisztet szervezőkészsége az átlag fölé emeli, így hamarosan a 43. Állami Építőipari Vállalat csoportvezetője. 1981-ben nyugdíjazzák. A rendszerváltás után rehabilitációja folytatódik, előbb alezredessé, majd ezredessé léptetik elő. A Magyar Veterán Repülők Egyesületének alapító elnöke. Ő a Pumák krónikása, könyvei (Tobak Tibor: Pumák földön-égen, Pumák és Boszorkányok, Pumák és a Többiek), cikkei bemutatják a Magyar Királyi Honvéd Légierő és a Pumák bátor és sokszor veszteségteljes harcait.

2001. január 8-án váratlanul hagyott itt minket. Csatlakozott a háborúban hősi halált halt és a háború után elhunyt bajtársaihoz.

Vitéz Tobak Tibor hadnagy légi győzelmei:

	dátum	típus
	1944.
	1944.11.16.	La-5 (nem igazolt)
1.	1944.12.22.	Il-2
2.	1944.12.22	Jak 9
	1945.
3.	1945.03.16.	Il-2
4.	1945.03.21.	Jak-9

A légi győzelmi adatok Becze Csaba - Elfelejtett hősök című könyvéből származnak, mivel ez a legutolsó ebben a témában megjelent mű és a legutóbbi kutatási állapotot tartalmazza. Más forrásokban némileg eltérő légi győzelmi adatok találhatóak.

Felhasznált irodalom:

• Tobak Tibor: Pumák Földön-Égen
• Tobak Tibor: Pumák és Boszorkányok
• Tobak Tibor: Pumák és a Többiek
• Punka György: A "Messzer"
• M. Szabó Miklós: A Magyar Királyi Honvéd Légierő
• Nagyváradi-M. Szabó-Winkler: Fejezetek a Magyar Katonai Repülés Történetéből
• Pataky-Rozsos-Sárhidai: Légi Háború Magyarország Felett I-II
• Bernárd-Mujzer-Hangya: Horrido
• Krascsenics Lajos: Egy Magyar Királyi Vadászrepülő Visszaemlékezései
• Császár Ottó: Élet és Halál a Levegőben
• Becze Csaba: Elfelejtett Hősök - A Magyar Királyi Honvéd Légierő ászai a II. világháborúban