Ahogy az borítékolható volt, elbukták a teljes térképet az angolok, totális német győzelem!
A bevetés nekem nehézkesen indult, csak 20 perc késéssel tudtam felszállni. Saviékat felszállás után meglepték a Spitek, gépek sérültek, de szerencsére veszteség nem volt. Mi a tartalékból bejövet nem voltunk ilyen szerencsések, Huba emelkedés közben vette észre a mögénk zárkózó gépeket, amik elől már csak leborítva tudtunk meneküli. Hubának nem volt szerencséje, rá sokkal szívósabban tapadt az őt támadó gép, még talajszinten is kergették, végül a reptér keresése közben PK-t kapott. Az én üldözőm az egyik leborításkor valszeg elveszthetett, mert olyan 1000 méteren kivált. Folyamatosan láttam még ott ólálkodni, de ezt követően már nem volt olyan közel, hogy lőhelyzetbe kerüljön. Huba lelövése után a saját reptértől igyekeztem minnél messzebb kerülni, nagy északi és nyugati kerülővel jutottam a célkörzetbe, ahol Savi, Safi, Kobold és Tazar védték a csapatainkat.
Itt az eseménytelen őrjáratozást néha egy-egy Spit vagy Hurricane váratlan felbukkanása színezte kissé, de ekkor már 42 vs 9 volt a bent lévő pilóták létszáma (Big riszpekt az AKA századnak, akik ekkora túlerő ellen is értek el légi győzelmet, egészen leszállásig zaklatták a német oldalt). A nap -számomra- fénypontja ekkor jött el, rövid közjátékot követően egy nullán forgolódó Spitet meglövöldöztem, egyik húzott fordulóból utánam emelt, lőtt (mellé szerencsére), majd egy iszonyat bénán kivezetett looping tetejéről dugóba esett. Kb 100 méteren. Ahogy az árnyék és a gép összeért, kiderült, hogy Osprey volt a Spit pilótája. Ennél jobban nem is végződhetett volna a war
Ezután már csak a saját bombázóink támadását moziztuk végig, majd kis helyizés után, a küldi végeztével hazamentünk. Időközben Tazar végzett készerleszállást, de túlélte Ő is.
A következő war-t az angolok szervezik (de uganígy a sowc hosztolja), hát kíváncsi leszek...