A Szelence

A szelence nem más, mint egy zárt doboz, amelynek két szemben lévő fala könnyen mozog, így nagyon érzékeny a benne vagy a körülötte lévő légnyomásra. Két fajta van:

• Zárt: A teljes "doboz" (a továbbiakban azért a szelence szót használom, a szelence tokjára pedig a "ház" szót) le van zárva, benne légüres tér van (átlag 0,1 - 0,3 Hgmm). Erre azért van szükség, mert ha valamilyen gázzal töltenénk meg, az a melegedés hatására kitágul, és meghamisítja a nyomásértékeket. Az ilyen szelencét Aneroid szelencének nevezzük.
• Nyitott: A szelence egy tokba van beépítve, amit "szelence ház"-nak nevezünk. Mindkettőbe egy-egy cső megy be, így lehetőség van két légnyomásérték összehasonlítására, kivonására. Az ilyen szelencéket Vidi szelencének nevezzük.

A gépre ható erők - légerők

Egyenes vonalú egyenletes repülés során a szárnynak csak a repülőgép "felszállósúlyát" kell elbírnia (ekkor a gép felületi terhelése 1G).



Olyan repülések alatt azonban, ahol a mozgás iránya és/vagy sebessége megváltozik a szárnynak ennek a súlynak (akár) a többszörösét kell hordoznia (pl. fordulóban, felrántáskor a centrifugális erőnek is ellen kell tartania). Ezt hívjuk G terhelésnek (más szóval felületi terhelésnek), hogy a repülőgépre -és a pilótára- a gravitáció hányszorosa nehezedik, vagyis hányszorosa lesz a súlya. (A G terhelés mérésére használják a G mérőt (Accelerometer), amit a műszertannál részletsebben leírok.)